'56-os megemlékezés

„Én nem tudok sokat még a korról…”

Mit érthet meg egy kisgyerek 1956-ról, a forradalomról, a szabadságharcról, a kommunizmusról vagy a megtorlásról? Hogyan hozhatjuk közelebb hozzájuk a nemzetünk számára meghatározó eseményeket, eszméket, gondolatokat?

Egy ilyen műsorral sikerülhet.

Amikor a szereplők – akik még maguk is gyerekek, 6. osztályosok – a szerepüknek megfelelő komolysággal mesélik el az egykori eseményeket. Amikor elhisszük, hogy ott éppen egy gyászoló özvegy, egy lelkes egyetemista vagy egy jobb életben reménykedő munkás szólal meg. Amikor az elesőkkel együtt rándul össze gyomrunk vagy a siratókat hallva a mi szemünk is könnybe lábad. Amikor a nézőtéren ülők – zömmel alsó tagozatosok, kicsik – néma csendben, figyelmesen követik a történéseket és a számukra sokszor még furcsa, érthetetlen nevek, szavak hallatán sem kezdenek nevetgélni vagy sustorogni, hanem kíváncsi tekintettel követik az eseményeket. Amikor beleborzongunk a Szózat eléneklésébe, mert a műsor hatására még jobban érezzük, mit jelentett mindez 61 évvel ezelőtt. Köszönjük a megemlékezést a 6. osztálynak, a két másodikosnak, a felkészítő tanároknak (Nagymihály Tímea, Csonka Attiláné) és a segítőknek, szülőknek.

Így lehet, így kell megtölteni értékkel a nemzeti ünnepet.