Október 6. megemlékezés

Magyarország az 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot egy polgári jellegű, modern, a feudalizmust felszámoló és a Habsburg Birodalmon belül nagy önállósággal bíró új ország megteremtéséért vívta. Bár a szabadságharc 1849 tavaszán még nagy magyar győzelmeket hozott, Ferenc József császár fő szövetségesétől, Oroszországtól kért segítséget és elérte a fordulatot. A hatalmas cári haderő eltiporta a több mint egy éve folyó harcokban kivérzett magyar seregeket. 1849. október 6-án a majdnem egy éven át tartó szabadságharc befejezését követően az ifjú Ferenc József császár súlyos büntetés kiszabásával akarta megüzenni a magyaroknak: birodalmában nem tűri a lázadást. A császár tizenhárom magyar honvédtábornokot ítéltetett halálra, mindegyiküket nyilvános és megszégyenítő kivégzéssel sújtva. Pesten ugyanezen a napon hajtották végre a gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet. Az Aradon kivégzett tizenhárom vértanú: Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Schweidel József, Lázár Vilmos, Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knézich Károly, Nagysándor József, Aulich Lajos, Damjanich János, Vécsey Károly, Leiningen-Westerburg Károly voltak. Róluk és a tárgyal eseményekről emlékeztünk meg az 5.a. osztállyal. A táblára felrajzoltuk a kokárdát, verseket hallgattunk, videókat néztünk, így mélyítettük a tudásunkat. A gyerekek mindvégig érdeklődéssel figyeltek és folyamatosan kérdéseket tettek fel a forradalommal, csatákkal, a résztvevőkkel kapcsolatban. Pedagógusként nagy örömömre szolgált, hogy láttam már van előzetes tudásuk a témával kapcsolatban és, hogy tényleg érdekli őket ez a jeles magyar történelmi esemény. Véleményem szerint csakis ilyen eszközökkel, tehát a rendszeres megemlékezéssel lehet elérni, hogy soha se felejtsük el az 1848/1849-es forradalom és szabadságharcban kivívott magyar nemzeti érdemeket, bátor hőstetteket, mert ezek a mai kor emberének is példaértékűek lehetnek.
