A nemzeti összetartozás napja
„Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is”
Június 4-én az 1920-ban megkötött, hazánk szempontjából rendkívül igazságtalan és a magyarságot országhatárokkal elválasztó trianoni békekötésre emlékezünk. Ezek a sebek mindig fájni fognak a nemzetnek, de gyűlölettel nem lehet begyógyítani őket. Éppen ellenkezőleg: az összefogással és a másik megkeresésével, megértésével kerülhetünk újra közel egymáshoz. „Az összetartozás mi magunk vagyunk, nekünk kell ezt képviselnünk és megvalósítanunk az életünkben” – emelte ki Pipicz Mihályné, a Szent László Katolikus Általános Iskola megemlékező műsorának kezdetén az Aranyszöm Rendezvényházban. Az ötödik évfolyam tanulói a Himnuszt követően Radnóti Miklós: Nem tudhatom című versének örök érvényű gondolataival mondták el, mennyire mást jelent a haza és az ország más-más nézőpontból tekintve rá. A megemlékezés során beszédeket, cikkeket, véleményeket idéztek a trianoni békekötésről és annak következményeiről – miközben a háttérben a kivetítővásznon a gondolatokat kísérő fényképek tették megfoghatóbbá az üzenetet a kisebbek számára is. A műsorban fontos szerepet kaptak azok a fekete lobogók, amikre az elcsatolt területek nevét hímezték, s előbb lassan leváltak a nemzeti zászló mellől, majd az előadás végén mégis hozzá kapcsolódva tértek vissza a színpadra. A székely himnusz közös eléneklése után a színpadon lévők Juhász Gyula – sokáig még az összegyűjtött versei közül is kihagyott – megrázó erejű költeményével üzenték: „Nem kell beszélni róla sohasem, / De mindig, mindig gondoljunk reá!” Különösen szép üzenetet hordozott, amikor a határon túli területek említésénél Mórahalom magyarlakta testvértelepüléseiről láthattunk fotókat a háttérben. Lezárásként egy tánccal fogalmazták meg: összekapaszkodva, egymás szemébe nézve mindig jobbra fordíthatjuk életünket, sorsunkat. Köszönet a műsor összeállításáért Nagymihály Tímea, Csonka Attiláné és Paska Tamásné tanárnőknek és az 5.a és 5.b osztályok közreműködő tanulóinak.
