Filharmónia
Habár az utcákat még vastag hóréteg borította, jégcsapok csüngtek az ereszek alól és metsző, téli szél elől húztuk magunkon szorosabbra a kabátokat, mégis március első hétfőjén az Aranyszöm Rendezvényházba megérkezett a zene szárnyán a tavasz. Izgalommal vártuk az előadást, hiszen az előző két filharmóniai koncert alkalmával is fantasztikus zenei élményben lehetett részünk. Ám ez a mostani, felülmúlta minden képzeletünket! A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kamarazenekara fergeteges koncertet adott. Marton Árpád remek stílusban tette szemléletessé Vivaldi: Négy évszak című koncertjét. Igazi kuriózumnak számított az is, hogy Kosztándi István, a Szegedi Filharmonikusok koncertmestere virtuóz hegedűjátékát megőrizve hogyan tudta a fiatal zenészeket irányítani. A kamarazenekar segítségével tételenként jártuk be az évszakok váltakozását. A Tavasznál megfigyelhettük a madarak trillázó énekét, a patak lendületes sodrását, valamint a mezőn csatangoló kutya ugatását. A Nyár tételnél szinte bőrünkön éreztük a perzselő júniusi napfényt. Ebben a hőségben aztán megjelentek az első játékos szellők, melyek egyre erősödve nyári zivatarrá váltak. A felfrissült levegőn kora este a kakukkok és gerlék felelgetésében gyönyörködhettünk. Ősszel is vidám eseményekre invitáltak bennünket a hangszerek. Kosztándi István lélegzetelállító módon mutatta be hegedűjén, hogy a barokk mester miként jelenítette meg a vadászkürtök hangját vonós hangszereken. A téli idillt pedig a kandallóban pattogó tűz tette még meghittebbé, hogy aztán a korcsolyákat felhúzva kiadós csúszkálásban legyen részünk a jégen. Az igazán izgalmas, teljes évkört felölelő zenemű meghallgatása után sem hagytak bennünket meglepetés nélkül a zenészek. Bebizonyították, hogy nemcsak Vivaldit ihlette meg a négy évszak varázslatossága, hanem Piazzolla is komponált ugyanilyen címmel kamarazenét. A négy évszak Buenos Airesben kétségkívül Piazzolla legnépszerűbb műve, és bár nem annyira képszerű, mint Vivaldi darabja, a vérpezsdítő ritmusok és hamisítatlan dél-amerikai melódiák érzéki tangót járó táncosokat idéztek elénk. Csodálatos volt ez az időutazás! Visszafelé, az iskolába tartva, talán kicsit lazábban tekertük a sálat a nyakunk köré, a felső gombot is véletlenül elfelejtettük begombolni a kabátunkon, és bakancsos lábunk is furcsa ritmusban kerülgette az olvadt hótócsákat…
